Miért nem értékeljük amink van?
Miért nem értékeljük amink van?
…csak akkor, ha már elveszítjük.
Ha az alakomat nem is mindig szerettem, de azt igen, hogy bírok, hogy erős vagyok. (nyilván mihez/kihez képest…) … ezért soha nem cseréltem volna el a saját testemet egy szebbért, fiatalabbért.
Az, hogy most kicsit „lerobbantam”, megviselt lelkileg… miért nem bírok? ...miért fáj minden mozdulat, ami ez előtt olyan magától értetődő volt?
Úgy éreztem elárult a testem…
Hát az a helyzet, hogy nem lehet büntetlenül kihasználni a testünket:
Túl sok vagy kevés mozgás
Túl sok és rossz minőségű étel
Túl kevés és/vagy rendszertelen étkezés
Kevés alvás, későn fekvés, korán kelés
Túl sok elvállalt feladat
Folyamatos kapkodás és stressz
vagy ezekből több egyszerre!
Mert kifogás az mindig van!
Az edzésnek meg kell lennie, az nem maradhat el!
A vizsgára igenis tanulni kell és csak éjszaka vagy hajnalban van csend!
A gyerek az első, legyen vasalt ruha, ebéd, vacsora, farsangi jelmez, stb.!
És persze örülsz, ha bárkivel találkozhatsz, így minden alkalmat megragadsz, ha kimozdulhatsz.
De a szervezeted egyszer csak azt mondja, állj és jelez. Nekem most jelzett.
Ez a jel lehet sok minden, csak észre kell venni és erőt kell meríteni belőle!
Én már egy ideje éreztem (nem fizikálisa), hogy valami nincs rendben. A reggeli elhatározás már estére elfogyott, a fogadalom, hogy türelmesebb leszek, 10 perc alatt, a holnaptól jobban figyelek helyett, jött a hétfőtől, mástól, új évtől, stb. … és ez így ment 2-3 héten keresztül.
Egyszer csak úgy keltem fel reggel, hogy nem bírok…
Borzalmas érzés, amikor a tested nem bír, az eszed vinne tovább, megcsináltatna a testeddel mindent, de fizikálisan már nem megy.
Figyelnünk kellene a testünk jelzéseire, mikor azt mondja, lassíts, vagy jelzi, hogy valami nincs rendben!
…és nem, az hogy, este megiszol egy pohár bort vagy megjutalmazod magad valamilyen finomsággal, este elmész moziba, bulizni az a testednek nem jutalom!
Ilyenkor kicsit állj meg. Engedd el az elvárásaidat, a szuper képet magadról és tervezz újra!
Mert az érzés, amikor túl vagy rajta, és úgy kelsz fel reggel, hogy érzed újra az erőt a karodban és a lábadban, a leírhatatlan és megfizethetetlen.
Ami azelőtt természetes volt, azért most hálát adsz! Jusson ez eszedbe, mikor nehézségekbe ütközöl a célod felé!